|
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen feledtető-meleg!
Hogyha nézlek behunyt szemekkel,
sötét álomból ébredek fel.
Hogy égtél: mint a gyertyaláng
merengő költők asztalán!
Ezen a lángon csüngtem én,
ezt a lángot követtem én!
Csak egy gyötört: honnan világít
az élet itt: a föld alól?
Vagy nem is él, csak puszta árnyék
s hideg hazája fent a Hold?
Ha él e láng és teste van,
minek követni hasztalan?
De ha nem él, csak fénye ül meg,
oh hát miért nem semmisül meg?
Már itt az ősz, az álmodó,
lágy színeket varázsoló,
felejthetetlen képeket...
S érzem, beteg vagyok, beteg.
Engem nem gyógyít meg soha
a tavaszi Nap ostora,
hiába nézem őzikék
ártatlanul nyíló szemét...
Érzem, süllyedni kell nekem,
itthagyni fájó életem,
a parton hagyni mint ruhát
s süllyedni századokon át.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
|
