|
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen feledtető-meleg!
Hogyha nézlek behunyt szemekkel,
sötét álomból ébredek fel.
Hogy égtél: mint a gyertyaláng
merengő költők asztalán!
Ezen a lángon csüngtem én,
ezt a lángot követtem én!
Csak egy gyötört: honnan világít
az élet itt: a föld alól?
Vagy nem is él, csak puszta árnyék
s hideg hazája fent a Hold?
Ha él e láng és teste van,
minek követni hasztalan?
De ha nem él, csak fénye ül meg,
oh hát miért nem semmisül meg?
Már itt az ősz, az álmodó,
lágy színeket varázsoló,
felejthetetlen képeket...
S érzem, beteg vagyok, beteg.
Engem nem gyógyít meg soha
a tavaszi Nap ostora,
hiába nézem őzikék
ártatlanul nyíló szemét...
Érzem, süllyedni kell nekem,
itthagyni fájó életem,
a parton hagyni mint ruhát
s süllyedni századokon át.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Üzenet
Nincs senkim, csak te. Csak te, aki nem...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» A házasságról
Nagy szeretet vagyon, és házasság nincsen az...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Átok
Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
|
