Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két szeme.
Fájdalmában hova legyen,
Virágos kertjébe megyen.
Éppen akkor harmatozott,
Mikor Sarlott sétálgatott.
A virágok virágoztak,
Gyöngyharmattól szép színt kaptak.
Mikor rózsához sétállott,
Ott egy szelíd hangot hallott;
Szól a rózsa: "Törj le engem,
Hadd viruljak hómelleden"
De a leány némán nyögdell,
Neki piros rózsa nem kell.
A szemérmes kék viola:
"Szakassz le engem" - így szóla.
De a leány reá tekint,
Nem szól, csak bús könnyeket hint.
Szól a szegfű: "Én szép vagyok;
Kedvesen is illatozok.
Kötözgess engem füzérre,
Szeretődnek örömére".
Megáll Sarlott s imígy szóla:
A szegfű is hogy bosszintja;
Azért szegfűt én nem szedek,
Mert szeretőt nem ismerek!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Utóhang 1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Süllyedni kell Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Ámelihez Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Ne nézz rám... Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Egy lány felett Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
» Mindig velem Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon...
» A magányosság lobogója alatt Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
» Ha a nap kiragyog keleten Ha a nap kiragyog keleten,
neki titkomat...
» Magammal cipelem a szívedet Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Szerelem Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Emmához Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság...
|