Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két szeme.
Fájdalmában hova legyen,
Virágos kertjébe megyen.
Éppen akkor harmatozott,
Mikor Sarlott sétálgatott.
A virágok virágoztak,
Gyöngyharmattól szép színt kaptak.
Mikor rózsához sétállott,
Ott egy szelíd hangot hallott;
Szól a rózsa: "Törj le engem,
Hadd viruljak hómelleden"
De a leány némán nyögdell,
Neki piros rózsa nem kell.
A szemérmes kék viola:
"Szakassz le engem" - így szóla.
De a leány reá tekint,
Nem szól, csak bús könnyeket hint.
Szól a szegfű: "Én szép vagyok;
Kedvesen is illatozok.
Kötözgess engem füzérre,
Szeretődnek örömére".
Megáll Sarlott s imígy szóla:
A szegfű is hogy bosszintja;
Azért szegfűt én nem szedek,
Mert szeretőt nem ismerek!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Búcsú A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Utóhang 1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Süllyedni kell Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Párzás idején Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Elvesztett szerelem Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Titkos bú Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Éjfélkor Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Ha nem szerelmet Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Alkonyatkor appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Mért hagytál el, hogyha kívánsz Igaz-e, hogy érezlek most is,
amikor messzire...
» Keserű életem Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
|