|
Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog lennék, mily elégedett.
Nem kell a pénz, nem érdekel a hírnév,
csak gyógyítsa be végre sebemet
csoda, sebészkés! Hol lehet a műtő,
a megváltás? Ó, bánjatok velem
irgalmasan, ti nők! Forró s lehűtő
lángok marnak, nyaldosnak szüntelen.
Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom,
mert arcod átvilágít minden arcon,
tilt a csóktól, nem enged el az ágyig,
s mint madárral, csak félig elevennel,
sötét kezek labdáznak a szivemmel,
mely elrepülni, menekülni vágyik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mily nagy golyhó vagy te...
Mily nagy golyhó vagy te,
Kicsiny kis...
» Miért ritkák a magyar Múzsák
A tiltott szeretők sokakba kerülnek,
Hát a...
» Akit igaznak hittél
Akit igaznak hittél, gyáván elárult téged,
kit...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
|
