|
Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog lennék, mily elégedett.
Nem kell a pénz, nem érdekel a hírnév,
csak gyógyítsa be végre sebemet
csoda, sebészkés! Hol lehet a műtő,
a megváltás? Ó, bánjatok velem
irgalmasan, ti nők! Forró s lehűtő
lángok marnak, nyaldosnak szüntelen.
Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom,
mert arcod átvilágít minden arcon,
tilt a csóktól, nem enged el az ágyig,
s mint madárral, csak félig elevennel,
sötét kezek labdáznak a szivemmel,
mely elrepülni, menekülni vágyik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mily nagy golyhó vagy te...
Mily nagy golyhó vagy te,
Kicsiny kis...
» Azt hittem: virág vagy...
Azt hittem: virág vagy,
Életem virága,
Szomoru...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
|
