|
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod, illatod.
Elnémitod a lázadó nyomort is.
És megcsalod.
Kéjed, bübájod szédit, részegit.
S kit tőrbe csaltál, mit hagysz őszre annak?
Csak könnyeit.
Hazug vagy nyár.
Hazug vagy nyár.
Virágos fáid: oltár mindegyik.
Felettünk dal és holdsugár, alattunk
Bün rejtezik.
A tél, a tél
Ő az igazság, ő a hű való.
Az élet tükrét tisztán mutogatja,
Tükre a hó.
A tél, a tél...
A nagy keritő: könnyen öl, rabol.
Szörnyü dala, a végső, rémes hörgés
A hó alól.
A tél, a tél
Ő az igaz, mint társa a halál.
Mégis utánad sóhajt a haldokló,
Te hazug nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ti
Hiába küldtelek, hiába mentél,
el nem kerüllek,...
» Elmaradt ölelés miatt
Úgy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem...
» Jaj, szívem gyötrelmi...
Jaj, szívem gyötrelmi, sebeim fájdalmi
...
» Kérdések
Miért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki...
» Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
Hogy ne szeresselek...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Esdeklő panasz
Ne félj, ne félj, kedves lélek!
Ne távozzál...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
|
