|
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod, illatod.
Elnémitod a lázadó nyomort is.
És megcsalod.
Kéjed, bübájod szédit, részegit.
S kit tőrbe csaltál, mit hagysz őszre annak?
Csak könnyeit.
Hazug vagy nyár.
Hazug vagy nyár.
Virágos fáid: oltár mindegyik.
Felettünk dal és holdsugár, alattunk
Bün rejtezik.
A tél, a tél
Ő az igazság, ő a hű való.
Az élet tükrét tisztán mutogatja,
Tükre a hó.
A tél, a tél...
A nagy keritő: könnyen öl, rabol.
Szörnyü dala, a végső, rémes hörgés
A hó alól.
A tél, a tél
Ő az igaz, mint társa a halál.
Mégis utánad sóhajt a haldokló,
Te hazug nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jaj, szívem gyötrelmi...
Jaj, szívem gyötrelmi, sebeim fájdalmi
...
» Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
Hogy ne szeresselek...
» Ti
Hiába küldtelek, hiába mentél,
el nem kerüllek,...
» Kérdések
Miért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki...
» Elmaradt ölelés miatt
Úgy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem...
» Ez a világ amilyen nagy...
Ez a világ amilyen nagy,
Te, galambom, oly...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Minden mi elválaszt
Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Ambrusról
Roppant szerszámát, jól megtermett heregömbjét
A...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
|
