|
Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az egyesít;
ahány akadály, azt emeli,
szép foglalatként csak, amit
elzár előlem: kebledet, szemed,
jövőm tündöklő kincseit.
Mint lég a hangot, víz a fodrot:
a távolság szerelmemet
úgy sokszorozza, villogtatja,
erejét most mutatja meg,
torló dühét, mit nem éreztem,
míg együtt lehettem veled.
Áruló utat, anyagot
ez a messzeség ad neki,
áthatóvá, mindenütt-mindég
jelenvalóvá, ez teszi,
mint a bujkáló, észrevétlen
szellőt a fák levelei.
Ahogy a nyári föld csak este
ontja a meleget:
most hogy letűntél, én most érzem
lobogni szívemet,
most érzem tikkadtan, hogy akkor
nem is szerettelek.
Elmentél s mindig igazad lesz.
Te leszel mindig már a jobb.
Szolgálóm voltál: sorsomat most
kezedbe markolod
zsarnokin, durván és gyötörve,
ha nem is akarod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utolsó levél
Feküdj a vízre,hagyd magad sodorni,
mint...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» (ismeretlen)
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni...
» Ne sértsd meg...
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó...
» Menyasszonyomhoz
Ölelve tartlak,
Ölelve végre!
Te hév...
» Ének
Újra látom a te lassú szádat
(a tenger...
» Benyujtottam...
Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az...
» A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes...
» Hűtelenül
Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem...
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Népdal
Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
|
