A mélyben a szélre vár a város.
Te vele suhansz. Aki lát, becsapja magát,
aki nem néz, azé a megismerés.
Sokat néztél, ez volt a fény:
most vak a szemed.
Hallgass. Az árnyék előrébb tart.
Ez az alvó város legújabb álma.
Éjszakai por és szemek,
szemek a sötét ködben.
Odafönn éjszaka.
Hallgass. A kiterített magány is alszik.
Magadban, csupaszon,
vársz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magam vagyok Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» A magánossághoz Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
» A Holdhoz Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Meddő órán Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Jaj... Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Szeretnék szeretni Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
|