|
Hiába küldtelek, hiába mentél,
el nem kerüllek, szűkek a falak.
Én találkozom néha asszonyokkal,
Akik hozzád hasonlítanak.
És tudom már, hogy többen vagytok.
Dacos közönnyel mentek el mellettem
S ha én elétek állok hirtelen,
Hogy döbbenve megismerjük egymást,
Ti végigmértek gúnyos-hidegen.
De azért szomorúak vagytok.
Vagytok testvérek? Vagy talán egy
Rejtett királynő udvarhölgyei?
Küldött utánnam, lobbanó lidércek,
Az életködben megtéveszteni? -
De végül hozzája vezettek?
Szerelmem örökegy s ti jöttök mentek,
Egy messzi fényt ver rám a szemetek;
Egy messzi fény fáj, hogyha rámtaláltok,
A csókomat halványan tűritek
S egymásra emlékeztek titkon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kérdések
Miért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki...
» Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
Hogy ne szeresselek...
» Jaj, szívem gyötrelmi...
Jaj, szívem gyötrelmi, sebeim fájdalmi
...
» Hazug vagy nyár
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod,...
» Elmaradt ölelés miatt
Úgy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem...
» (ismeretlen)
A szerelem szövet, melyet a természet szőtt, és...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
|
