Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten jöttek üdvezelni:
A nap és egy lyán.
Az pirosló sugarával
Égileg dicsőn,
Ez mosolygó arczulattal,
Szívet enyhitőn.
S míg az lassan áthaladta
Ablakom falát:
Addig a lyán a rostélyon
Adta bé karát;
Mellynél tartva néztem őtet,
Néztem szép szemét,
S csóközönnel elborítám
Kis fehér kezét...
Most is feljő ablakomra
Szépen a korány,
Ah de nem jő véle régi
Társa, a leány.
Távozott ő, s lőn azóta
A nap hajnala,
Nékem egy kiállhatatlan
Éjnek fátyola!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Harminc év után Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» A sziv s a szem A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
» Vége Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Árnyak az erdőn Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
» Eddig volt, tovább nincs... Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Halk, bánatos szökés Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Utóhang Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen...
» Válás Ha válsz, hogyan kacagjon a szerelmed,
hogyan...
» Téged az én szivem soha el nem feled... Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» A folyón A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
» Nincs már Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Szerelem Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul,...
» Warum Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
|