|
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
Száraz szemmel sírba ejted
pártod által Czidlidet?
Hányszor kérted térgyeidrűl,
hogy rabomnak tartsalak!
Hányszor mondtad ösztönidrűl,
hogy csak értem lángzanak?
Két nap múlva, hogy kezemre
fellobbantak vággyaid,
elcsökkentek zártt szívemre
tűzzel kezdett ostromid;
's megsajdítván ablakombúl
szép Rozílis' termetét,
elszaladtál udvarombúl,
kóldúlgatni gyöngykezét.
Jaj! mit kezdgyen árva szívem?
Illy kegyest hol lelhetek?
Harmad napja, nem vagy hívem,
már is, nézd, mint söppedek.
Térj meg vissza hűltt ölembe!
még ma estig várhatok.
Ah! de az'tán bús mellyembe
eggy hegyes tőrt - álmodok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Utóhang
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen...
» Szerelem
Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul,...
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Válás
Ha válsz, hogyan kacagjon a szerelmed,
hogyan...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Árnyak az erdőn
Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» A folyón
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
|
