|
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
Száraz szemmel sírba ejted
pártod által Czidlidet?
Hányszor kérted térgyeidrűl,
hogy rabomnak tartsalak!
Hányszor mondtad ösztönidrűl,
hogy csak értem lángzanak?
Két nap múlva, hogy kezemre
fellobbantak vággyaid,
elcsökkentek zártt szívemre
tűzzel kezdett ostromid;
's megsajdítván ablakombúl
szép Rozílis' termetét,
elszaladtál udvarombúl,
kóldúlgatni gyöngykezét.
Jaj! mit kezdgyen árva szívem?
Illy kegyest hol lelhetek?
Harmad napja, nem vagy hívem,
már is, nézd, mint söppedek.
Térj meg vissza hűltt ölembe!
még ma estig várhatok.
Ah! de az'tán bús mellyembe
eggy hegyes tőrt - álmodok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» Válás
Ha válsz, hogyan kacagjon a szerelmed,
hogyan...
» A folyón
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
» A sziv s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
» Árnyak az erdőn
Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Vége
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
|
