Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul, az Isten tudja mért,
Velem volt álmaimban szüntelen,
S ha ébren voltam, mindenütt kisért.
Most már marasztom, s mégis távozik,
Lassan a mult ködébe elmerül;
A boldogság is elrepül vele,
S ki tudja? vissza hogy mikor kerül...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eddig volt, tovább nincs... Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Halk, bánatos szökés Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» A folyón A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
» Vége Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
|