|
Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul, az Isten tudja mért,
Velem volt álmaimban szüntelen,
S ha ébren voltam, mindenütt kisért.
Most már marasztom, s mégis távozik,
Lassan a mult ködébe elmerül;
A boldogság is elrepül vele,
S ki tudja? vissza hogy mikor kerül...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vége
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» A sziv s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
|
