|
Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul, az Isten tudja mért,
Velem volt álmaimban szüntelen,
S ha ébren voltam, mindenütt kisért.
Most már marasztom, s mégis távozik,
Lassan a mult ködébe elmerül;
A boldogság is elrepül vele,
S ki tudja? vissza hogy mikor kerül...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Czidli
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
...
» Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Vége
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
|
