|
Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul, az Isten tudja mért,
Velem volt álmaimban szüntelen,
S ha ébren voltam, mindenütt kisért.
Most már marasztom, s mégis távozik,
Lassan a mult ködébe elmerül;
A boldogság is elrepül vele,
S ki tudja? vissza hogy mikor kerül...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Vége
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
|
