|
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a szellők
már elkeverték.
Most tompa csend van,
hol énekeltél.
Sötét a kert lenn,
sötét az erkély.
Rövid akkord volt,
egy kósza ábránd!
Vendég, ki jött és -
aztán tovább állt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A folyón
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Árnyak az erdőn
Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
|
