A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem tudok feledni sohasem,
szállnék-repülnék én eszeveszetten,
a csónakon, folyón át, sebesen.
Vágyam vadul máris feléje lendül,
de engem itt hágy bénán, bágyatag.
Mért roskadok le elmult életemtül,
jaj, a folyó tükrén ki ez az agg?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Téged az én szivem soha el nem feled... Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Vége Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Halk, bánatos szökés Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
|