|
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem tudok feledni sohasem,
szállnék-repülnék én eszeveszetten,
a csónakon, folyón át, sebesen.
Vágyam vadul máris feléje lendül,
de engem itt hágy bénán, bágyatag.
Mért roskadok le elmult életemtül,
jaj, a folyó tükrén ki ez az agg?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Szerelem
Nem hivtam én, és mégis megjelent
Hivatlanul,...
» Utóhang
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen...
|
