|
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem tudok feledni sohasem,
szállnék-repülnék én eszeveszetten,
a csónakon, folyón át, sebesen.
Vágyam vadul máris feléje lendül,
de engem itt hágy bénán, bágyatag.
Mért roskadok le elmult életemtül,
jaj, a folyó tükrén ki ez az agg?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Czidli
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
|
