|
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.
Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívemben fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Két test
Két összesímuló test
van hogy két lomha...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Az én gyönyörű feleségem
Tisztelt fiatal emberek,
Kiknek a nyelve úgy...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
|
