|
Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólitott,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Utolsó szonett
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Ne kérdezd
Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmárto...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
|
