|
Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólitott,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Lédával a tavaszban
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak...
» Nélküled
Nélküled lelassul szívem
Nélküled nem ismerek...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
|
