|
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú felhőt sírva űz a szél...
Hallottam egy regét valaha régen:
Van egy sziget, hol örök tavasz él.
Ősz, új szezon! — A ragyogó szaténba
Csevegni járunk illedelmesen —
De álmaimba látlak rám omolva,
Mindent feledve, kedvesem.
El, messze innen, más vidékre vágyom,
Hol nincs erény, csak egy: a szerelem.
Hol mind való az, ami itt csak álom...
Ó, jöjj velem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
|
