|
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.
Már este van itt benn
sötétül a ház
s kigyúl ereidben
az éjjeli láz.
Hív csendes ölébe
az ágy meg az éj
jer vár gyönyörébe
a vágy meg a kéj.
Ott künn a csatorna
csupa láng, csupa dal:
boldog az, Madonna,
aki fiatal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
|
