|
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.
Már este van itt benn
sötétül a ház
s kigyúl ereidben
az éjjeli láz.
Hív csendes ölébe
az ágy meg az éj
jer vár gyönyörébe
a vágy meg a kéj.
Ott künn a csatorna
csupa láng, csupa dal:
boldog az, Madonna,
aki fiatal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
|
