Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.
Már este van itt benn
sötétül a ház
s kigyúl ereidben
az éjjeli láz.
Hív csendes ölébe
az ágy meg az éj
jer vár gyönyörébe
a vágy meg a kéj.
Ott künn a csatorna
csupa láng, csupa dal:
boldog az, Madonna,
aki fiatal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hegyi beszéd Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Ó,drága fogság Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Te kis virág... Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Csókok és szabaditások Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Levél Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Kit szeretek? A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Klaviromhoz Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Legszebb versem Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Bolyongás Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
|