Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sirva vigadónak Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Csend Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Ó, mért oly későn... Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Nénia Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Gyepen hever a juhász Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» A válás perce A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Boldogság 'A férfi'
Szeretem ernyős szemedet,
etető...
» Fagyok jönnek Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
min...
» Virágok beszélgetése Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» "Nézd meg az anyját..." "Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló...
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Léda a kertben Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Ősszel Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó...
|