|
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Minden mi elválaszt
Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni...
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
|
