|
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás...
» Mit adhatok még?
Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus...
» Ha ki akar látni
Ha ki akar látni két eleven kutat,
Kik ő...
» Oly kedves, tiszta, szép vagy...
Oly kedves, tiszta, szép vagy,
akárcsak egy...
|
