|
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Ha eltaszítasz..
Ha eltaszítasz: összetört szivemmel
Bejárom...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Egy ifju párhoz
Sziveteknek vágya bétölt,
Mi volna még...
» Üdvözlés
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
|
