|
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Virágének
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
|
