Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nénia Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Csend Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Gyepen hever a juhász Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Ó, mért oly későn... Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» A válás perce A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» Sirva vigadónak Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Én a szívemet... Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Fohász örök szerelemért Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» A szerető Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» A galambok Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok...
» A szerelem Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Leányhoz Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Nem engedték... Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
|