|
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útjait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.
A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örülni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Rád gondolok
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Vágyódás
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
|
