|
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a földről bűbáj, szín és élet,
Csak csöndes álom - s vágyak végtelenje,
mely tetszhalott szívemben újra éled.
Miért vágyódnék fakadó tavaszra?
miért várnám a rózsa felnyílását,
Mért áhítnám az élet tünde fényét,
ha már előre látom elmúlását?
Magányos szívem néha visszadobban
más szív vigasztaló gyöngéd szavára,
Mit ér, mit ér, ha édes szeretetnek,
gyöngéd vigasznak keserű az ára?
Mit ér, hogy van még nehány jó barátom,
hogy szívem érez, hisz, remél, szeret?
Ha úgy is mind, mind elszakadnak tőlem,
mint őszi fáról hervadt levelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Agglegény-nóta
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Az életből
Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg...
» Tudatlanság
Tudok vigan nevetni,
Tudok hiven szeretni,
S...
» Téli rege
Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Májusi eső
Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
» Árva szerető
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
|
