|
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Az életből
Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Hang a lenmezen
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Láthatatlan koszorúk
Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» Agglegény-nóta
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
» Májusi eső
Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
|
