|
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva szerető
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Téli rege
Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra...
» Hang a lenmezen
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Láthatatlan koszorúk
Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Agglegény-nóta
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
» Magunkba
Engedelmesen sietnek utánam
nem űzöm őket nem...
» Tudatlanság
Tudok vigan nevetni,
Tudok hiven szeretni,
S...
|
