|
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a világot;
A világon senkim sincsen énnekem,
Dehogy ér egy fakovát az életem!
Be-beülök a kocsmába,
Lekönyöklök asztalára,
Iszom, iszom, míg pityókos nem vagyok,
Pityókosan aztán haza ballagok.
Szomorú a házam tája,
Nincsen, aki jöttöm várja,
Nem vár reám se vetett ágy, se asszony,
Keservemben mint a bunda úgy alszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Hang a lenmezen
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» Láthatatlan koszorúk
Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
» Az életből
Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg...
» Téli rege
Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra...
|
