|
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a világot;
A világon senkim sincsen énnekem,
Dehogy ér egy fakovát az életem!
Be-beülök a kocsmába,
Lekönyöklök asztalára,
Iszom, iszom, míg pityókos nem vagyok,
Pityókosan aztán haza ballagok.
Szomorú a házam tája,
Nincsen, aki jöttöm várja,
Nem vár reám se vetett ágy, se asszony,
Keservemben mint a bunda úgy alszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Árva szerető
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Tudatlanság
Tudok vigan nevetni,
Tudok hiven szeretni,
S...
» Májusi eső
Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
|
