|
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen hatalmas, mégis lágy zene,
lázasan jegyez minden rezdülést
fülem és lelkem viaszlemeze.
Ne vesszen el most semmi árnyalat,
mert újra elmegy, nem lesz itt velem,
csupán a hang visszhangja az enyém,
amint lelkemmel lefényképezem.
Ha messze él majd, mégis hallom Őt,
mint Beethoven a nagy dallamot,
süket leszek, ha kinti zaj recseg
csupán belső zenémre hallgatok.
Bezárom lelkem. Hangja fogva már,
örök zenéje mindig itt marad
s úgy rejtem, mint az őserdei fák
lombsátora egy ritka madarat.
S mikor elhívja Őt a messzeség,
kinyitom rejtett, titkos hangszerem
s hangjának színét, ízét, illatát
a lemezről szívemre pergetem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva szerető
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Ultima ratio
Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj...
» Az életből
Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg...
» Tudatlanság
Tudok vigan nevetni,
Tudok hiven szeretni,
S...
» Étellel, csenddel...
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig...
» Májusi eső
Mint anya gügyögő gyermekére,
még az imént...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Agglegény-nóta
Azt se tudom, mit csinálok,
Ugy meguntam a...
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» Láthatatlan koszorúk
Messze van a sírod tőlem
S talán el is van...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
|
