|
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.
Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köszöntelek csodás barázda
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet...
» Egy lányhoz
Ha két combod közé veszed
halántékomat,...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Öt percre
Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» Őszi fecskék
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Egy ifju párhoz
Sziveteknek vágya bétölt,
Mi volna még...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
|
