|
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.
Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köszöntelek csodás barázda
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet...
» Egy lányhoz
Ha két combod közé veszed
halántékomat,...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
|
