|
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.
Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köszöntelek csodás barázda
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet...
» Egy lányhoz
Ha két combod közé veszed
halántékomat,...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» Boszú
Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek...
» Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
marad...
» Ima az egyszeri asszonyért
Uram add, hogy aki valaha a hitvesem lesz
Szelíd...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
|
