Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek kebelébe
Rózsákat űltete.
Mosolygtak a tavasznak
Bájgyermeki felém,
S én bíbor bimbókat
Enyelgve tördelém.
De látta a leányka
Könnyelmű tettemet,
S testvéreit boszúlva -
Kitépte szívemet.
Azóta létem árva,
Kietlen pusztaság,
Mint, melynek elraboltam
Diszét, a rózsaág.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem haltál meg... Nem haltál meg, nem siratnak,
Mégis sírba...
» A sziv komédiája Reng a szivem: asszony-csapatok
Csatáznak dúlva...
» Hulló könnyek Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult , beteg...
» Azt mondják.. Azt mondják, nincs szívem,
- Igazuk van...
» Miféle földalatti harc Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy...
» A bús legény Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Imádság Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» Csak ez A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
|