|
Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek kebelébe
Rózsákat űltete.
Mosolygtak a tavasznak
Bájgyermeki felém,
S én bíbor bimbókat
Enyelgve tördelém.
De látta a leányka
Könnyelmű tettemet,
S testvéreit boszúlva -
Kitépte szívemet.
Azóta létem árva,
Kietlen pusztaság,
Mint, melynek elraboltam
Diszét, a rózsaág.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hulló könnyek
Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult , beteg...
» Azt mondják..
Azt mondják, nincs szívem,
- Igazuk van...
» A sziv komédiája
Reng a szivem: asszony-csapatok
Csatáznak dúlva...
» Nem haltál meg...
Nem haltál meg, nem siratnak,
Mégis sírba...
» Miféle földalatti harc
Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» (ismeretlen)
Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív...
|
