|
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Üdvözlés
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság...
» Szerelmes panaszok
Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
|
