|
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» (ismeretlen)
Egy percig szeress, míg elmondom: imádlak,
Egy...
» Leveled
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Csak a kereszten
A szerető s a szeretett
amikor izzó test a...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Barna Penny
Ifjú vagyok suttogtam,
Később, hogy túl...
|
