|
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Az én kedves violámnak...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» Jöjj
Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
|
