|
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Mint a' sziv túlvilágának...
Mint a' sziv túlvilágának
Megfoghatatlan...
» Takarodj!
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Szomorú szerelem
A nő, aki nős embert szeret,
szomorú szerető...
» Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Mea culpa
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
s...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint...
|
