Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Ősszel Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó...
» Álmomban Álmomban lágy gyolcsot szőttél,
Oly elomlót,...
» Köd szürkül... Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» A rózsabimbóhoz Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Bocsásd meg féltékenységemet Bocsásd meg a féltékenységemet,
bocsásd meg,...
» Babona, varázs Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Emma Volnék bár hegyeken lebegő szél, messze...
» Júliához Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna...
» Gyöngyvirág Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Chryseis Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Amynt és Laura a fák között Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Volt egyszer egy szerelem Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj...
|