|
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Vallomás
Ideges vagyok, komisz, elégedetlen,
féltékeny...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Intés
Mért mind távolban keresnéd?
Im, oly közel van...
» Én édes szerelmem
Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Elalvás előttre
Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni...
» Ős szavak titkát mormolja az éj
Egymást öleljük, ketten, összeforrva,
itthon...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
|
