|
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Leégés
Sírni szeretnék - s a szemem száraz,
Mint...
» Nottingham Bettyhez
Szavam halvány igen
Lezengni bájidat,
Leány...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Versengés
Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
élet...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Neved
Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
|
