|
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!
És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.
Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Elalvás előttre
Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» A túlsó part
Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Hajnal
A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
|
