Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!
És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.
Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Apage Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» A jegyes éneke Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Bűvölő Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel...
» Szép szerelmem Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Romantikus ősz Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Jó bor, szép szem Ha te is, valódi jó bor,
Szikrádzol a...
» Keserű kín Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Könnyelmű dalocska szálldogál Könnyelmű dalocska szálldogál libegve,
rárepül...
» Szerelmem Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Évfordulón Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Egy ismeretlen széphez Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
|