|
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!
És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.
Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Új tavasz ez
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Akit igaznak hittél
Akit igaznak hittél, gyáván elárult téged,
kit...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
|
