|
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!
És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.
Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Bocsásd meg féltékenységemet
Bocsásd meg a féltékenységemet,
bocsásd meg,...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Az én kedves violámnak...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Egy az utunk
Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr....
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
|
