|
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a vak
mélységbe fejjel lefelé
csüngtél és én tartottalak,
a rácsnak rogyva, görcsösen,
öt ujjal, kínnal és dühvel.
Egyetlen szörnyű akarat
volt bennem: nem engedlek el!
És megvirradt és este lett
és jöttek őszök, tavaszok
és még mindig tartottalak
és már harmadszor havazott
és még mindig tartottalak
és súgtam lázas szavakat
és az öt ujjam majd letört
és a ruhád szakadt, szakadt.
Hogy volt tovább, nem is tudom.
Egyszer csak elmúlt az egész.
Kiszállt belőlem az a láz,
az a vad, gyilkos rettegés.
Itt állok az erkélyen és
az élet zúg a körúton
és a felhőkbe nézek és
nem is tudom... nem is tudom...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» A ház rózsával lenne itt teli
A ház rózsával lenne itt teli, s dongó...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» A galambok
Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» (ismeretlen)
Te vagy a tűz, Te vagy a kárhozat.
Te vagy a...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
|
