|
Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr. A sorsod egy velem.
Egy az útunk a pusztaságban,
a puszta semmiben.
Tudod: már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Szerelem
Veszett éhségem égő,
de visszatart a...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Gyönyörök mártírja
Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
...
|
