|
Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr. A sorsod egy velem.
Egy az útunk a pusztaságban,
a puszta semmiben.
Tudod: már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Ha nem szorítsz
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen...
|
