|
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki,
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.
S van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép,
és megfogja két tévelygő kezem,
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
és akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerítet...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele...
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
|
