|
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: "Ennyi vagy!"
Hordom az élet bőrét, burkomat
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve ellkülönültem
s most magány vagyok s uj magányra mag.
Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Ugy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.
Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
|
