|
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: "Ennyi vagy!"
Hordom az élet bőrét, burkomat
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve ellkülönültem
s most magány vagyok s uj magányra mag.
Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Ugy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.
Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
|
