|
Kacagj, s a világ kacag veled,
De sírhatsz egyedül.
Hisz e földi borág karóira hág,
De magában összedűl.
Dalolj, s válaszra találsz;
Nyögésed elnyeli lég.
A visszhang nem szomorú sosem:
Panasz neki nem elég.
Örülj, s lesz sok követőd;
Búsulsz? Magadra maradsz.
Az élvezetet mind osztja veled,
De jajod, elvetik azt.
Míg boldog vagy, lesz sok barátod;
Ha búsulsz, sohase lesz.
Nektárt ha kinálsz, teli lesz az a ház,
Ecetet? Hiába epedsz!
Dőzsölj, nem léssz egyedül;
Bőjtölj, és otthagy a nép;
Oszd szét vagyonod: segíteni fog,
Haldoklasz? Oda se lép.
Az öröm házának tágas a terme,
Elférnek benne sokan;
De kínjai szűk folyosóján
Mindünk magában oson.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Tatjána levele Anyeginhoz
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e...
» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerítet...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
|
