|
Hogyha hallom, a szépség kacér
S hódolatra vágyik szűntelen,
Érzéketlen szívének legott
Hogy több rabja s fénye több legyen:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök,
Szépségedre hogyha gondolok.
Hogyha hallom: gőgös az erény
S büszkén nézi azt, ki vétkezett,
Jégkebellel, könyrületlenül,
Mint egy isten a világ felett:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök
Erényedre hogyha gondolok.
Óh de érzem, e világon a
Költő árva hang puszták felett,
Sorsa, hogy vérző tövisfüzért
Hordjon átkos homloka felett;
Rád emlékezem, óh drága nő,
S életemre búsan gondolok. - -
Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,
Mért ez egyet meg nem cáfolod?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem meghatározása
Szerelmem oly nemes szülött,
mint tárgya...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Mondd mit adjak neked
Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» A távolról kínzó
Most vagyok veled szemben
Először, miólta...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Nászdal
Bontsd ki a gyönyör rejtekébül
forrón lihegő...
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
|
