|
Hogyha hallom, a szépség kacér
S hódolatra vágyik szűntelen,
Érzéketlen szívének legott
Hogy több rabja s fénye több legyen:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök,
Szépségedre hogyha gondolok.
Hogyha hallom: gőgös az erény
S büszkén nézi azt, ki vétkezett,
Jégkebellel, könyrületlenül,
Mint egy isten a világ felett:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök
Erényedre hogyha gondolok.
Óh de érzem, e világon a
Költő árva hang puszták felett,
Sorsa, hogy vérző tövisfüzért
Hordjon átkos homloka felett;
Rád emlékezem, óh drága nő,
S életemre búsan gondolok. - -
Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,
Mért ez egyet meg nem cáfolod?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Öreg legény szerelme
Tizennyolc évednek csodáját,
Aranyos, szép...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Valaki
Kitölteni az űrt,
a dolgok réseit
csak...
» A falu árvája
Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem...
» Hogy lehet az!?
Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Öt percre
Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
|
