|
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Reményem jő s repül
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog,
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.
Mosolyogva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg;
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.
De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem;
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Nem tiéd az akarat...
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Kis leány dala
Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Mért nem fogod meg a kezem?
Teli melled, hajló kemény csípőd
Az ölelésre...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
|
