|
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Reményem jő s repül
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog,
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.
Mosolyogva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg;
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.
De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem;
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Nem tiéd az akarat...
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha...
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Mint tenyerembe döfött penge
Mint tenyerembe döfött penge,
már úgy fáj a...
» Mint a beteg gyerek
Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
|
