|
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Reményem jő s repül
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog,
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.
Mosolyogva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg;
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.
De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem;
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Nem tiéd az akarat...
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha...
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Júliához
Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna...
» Szerelmi ciklus 1927–28-ból – 11.
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
|
