|
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha írsz, vagy szemed betüsoron cikázik
éber gondok közt, ásító unalomban,
asszonyszemekből, férfibeszédben,
nevetve, sírva, alva és ébren
körülölel és rádragyog
egy emlék, ami én vagyok.
Kedves! fogadj el, haraggal el ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld a lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajlít, sem az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak. . .
Én akarom ezt. Én akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Kezdődő Szerelem
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
|
