|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
|
