|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Elmúlt a nyár...
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
|
