|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
|
