|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
|
