|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
|
