|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
|
