|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
|
