|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
|
