|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
|
