|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
|
