|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
|
