|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
|
