|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
|
