|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Elmúlt a nyár...
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a...
|
