|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
|
