|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Elmúlt a nyár...
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
|
