|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
|
