|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
|
