|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
|
