Ülj mellém

Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány lépést még jer velem,
nézzünk bele
hanyatló napjainkba.
A Ma hegyvállra ért velünk,
föl csillagokba néz szemünk,
le a Tegnapba, mely letűnt,
aztán araszmély sírba.



Tudom jól, nem könnyű Neked
a dolgod máma.
Házi kotlós természeted
így visszájára
fordult, s miként hullott levél
a víz színén kerengve fél,
mivé lesz majd, ha ő nem él,
a hátán vitt bogárka?


Remegve tartja fél kezed
a házi békét,
a másikkal védelmezed
vén párod éltét.
A harmadikkal, hogyha van,
fönn az égbolton, magasan
bombát fognál el biztosan,
azt se bánnád, ha széttép.