|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Hegedű
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Csillagok
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Mit elrontottam
Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz...
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
|
