|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Volt egyszer egy szerelem
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
|
