|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Kis szerelmeim
Nyers-zöld égre könnyes nyirok hull,
párlat...
» Nem is lenne...
Nem is lenne azután szó
Galamb búgásáról,
Rózsa...
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
|
