|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» A sárban
Az első dal egy lányról szólott.
Fehér lány...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Tiltott szerelem
Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder
dézsa...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
|
