|
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Versek
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» A múzsához
Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra...
» (ismeretlen)
Elfeküdtem szemedben.
Bocsáss meg.
Elaludtam...
» Geneviéve
látkozott leánya a halálnak,
a szerelemnek s...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
|
