|
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Versek
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti...
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Tudod...
Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» Ó te drága NŐ
Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Küzdelem, vagy...
» Ó, jössz-e már
Látod: a fecske útrakél,
hull a sápadt...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
|
