|
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontúrok milliárdjait futkossák körül a
táncoló pelyhek.
Egyszer téged is megrajzoltak már,
este, nagyon nagy széllel szemben mentem
az utcán, nem láthattam belőle semmit.
Elértem oda, ahova értem: kinyílt a kapu,
elfordultam,
s a havazás tovább rajzolt
a senki elé.
Most, hogy jössz így szembe az utcán,
ott, ahol odaérsz éppen
az akkor felkarcolt lágy vonalak kapujába –
mindenre emlékszem mégis.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Versek
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Boldogság És Szenvedély
Nem vagyok már, aki hajdanában,
Szirt-éleknek...
» Szeretlek, szeretlek...
Szeretlek, szeretlek,
Hej de mindhiába!
Madár...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
|
