|
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog levél te méltó férj ölén;
Egy áldott nő, s reménydús magzat engem
Fölűlemelt a földi bú körén.
Boldog vagyok; de néha álmaim közt,
S a föld-feledte méla perczein,
Egy szende érzelem lágy fájdalommal
Lopózik által szívem húrjain.
És keblemből sohaj kel észrevétlen,
Könyűm megárad, ajkam dalt rezeg,
Titkos merengés, néma vágy borít el,
S üres szivemben ónsúlyt érezek.
Oh, merjem-e ez érzést eltalálni?
Oh, higyjem-e, mit szívem sejteget:
Hogy boldogságom csalfa képzelődés,
Mert, ah, szeretni csak egyszer lehet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
|
