|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
» Metamorfózis
Midőn a lányka csak menyasszony,
Még csupa...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Versek
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
|
