|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» A perc kevés
Hiába oltottam beléd magam,
nem vagy enyém,...
» Elégia a vetkőzésről
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy...
|
