|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nefelejts
A gyengéd nefelejts elhervad. Örökre virít...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Lankadtság
Szelíd légy, Kedvesem, szelíd, szelíd,...
» Remete a bálban
Félig nyitott asszony-szemek
Mint gyémántok a...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
|
