|
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.
Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,
hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág
kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Versek
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
|
