|
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.
Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,
hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág
kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Versek
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
|
