|
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.
Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,
hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág
kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Versek
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Menj el!
Menj el, hagyj magamra végre!
Elmész, s én...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Barna Penny
Ifjú vagyok suttogtam,
Később, hogy túl...
|
