|
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.
Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,
hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág
kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Versek
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Csak a kereszten
A szerető s a szeretett
amikor izzó test a...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
|
