|
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.
Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,
hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág
kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Versek
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Nyárvég
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Canzone
Még nem tudom, hogy mennyi van nekem,
ó,...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
|
