|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
|
