|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|
