|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Falusi randevú
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Visszajáró ifjú holtak
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a...
|
