|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Emmihez
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szer...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
|
