|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Neked
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése,...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
|
