|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
|
