|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Levéltöredék barátnémhoz
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Feladat
Lemondani és fejet hajtani
Egy sértett asszony...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
|
