|
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése, keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
Magány és párosság itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.
Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. -
Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» A szőke lány
...És eljön egy este a szőke leány is
a...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Reménytelenül
Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog...
» Minden mi elválaszt
Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
|
