|
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése, keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
Magány és párosság itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.
Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. -
Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» A violához
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» A búcsúzó szerelem
Nincs több, mint két ezredéve,
A szerelem itt...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
|
