|
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Nyárvég
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
|
