|
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Fülledt éjszaka
A biztosság, ez volt a legszebb
s a győztes,...
» Keserű szerelem
Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.
Kinéz az...
» Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
|
