|
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
|
