|
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Loreley
Jean Sève-nek
Élt Bacharachban egykoron...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
|
