|
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el a szenvedés a bánat,
és életed ezüstös alkonyának
végnapjait veled megélhetem,
ha ősz leszel és szemed fénytelen,
s nem ékíti kacér virág ruhádat,
arcod bársonya színtelenre sápad,
s rózsáira csak én emlékezem,
akkor erőt ad majd a szerelem,
hogy felsoroljam azt a sok napot,
órát, percet és hosszú éveket,
melyek miatt gyászt öltött életem,
ó, akkor majd kárpótol sóhajod,
s megszépíti a holt emlékeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Így volt
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Bóldog óh ezerszer
Bóldog óh ezerszer a' szív,
A' ki olly...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Julia szép asszony
Szél ringatja a fákat. Nyugalom a szívben és a...
|
