Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az ágyba, poharat kér,
s hideg üvegen hűti fájó ujját,
sír az orvosságos-palackér,
és viszolyogva, fanyalogva
fanyarul fog egy ezüst kanalat,
és a kesernyés-édes, hűs nedűvel
locsolja égett ínyét álmatag:
E forró, beteg nyári délelőtt
éppígy kerülget és szédít a bánat.
Éppígy fogom meg langyos kezedet,
s így csókolom meg nedves, enyhe szájad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak...
» Minek szaladtok el... Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Megjöttél Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Egyre hosszabb napok Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra...
» Mancihoz A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
|