Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint a beteg gyerek Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az...
» Mint mikor a nap... Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván
Vis...
» Szerettelek Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Hűség Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Kedveseinek elvesztéséről Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
» Csak álmodtalak? Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Hiába hideg a Hold Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Búcsú Oly szép a szószegésnek csábja,
Míg a hűség...
» Aztán Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni...
» Költői ábránd volt, mit eddig érzék... Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői...
» Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Sohasem volt az szerelmes Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
|