|
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint a beteg gyerek
Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Szonettek Laurához-9. szonett
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Matild
Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahog...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Hűség
Vinném vidéked,
a szegénységed,
könnyű teher,...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
