|
Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó fény omol:
te megborzongsz, s férjed karjába
erősebben kapaszkodol.
Mi fűszálról fűszálra jár most,
s a végső virágokra száll,
az titkon, elmenőben, drága
fejed is megcsíkozta már.
S mi meleg éjt varrt a mezőkre,
a szál tépetten elrepült -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Kezed teszed a homlokomra,
s fürkészve nézed arcomat:
kedves szelíd asszonyszemedből
olyan mélabús fény fakad.
Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy
titok, mely arra késztetett
hajdan, hogy szabad lánykezed te
éppen az én kezembe tedd.
Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,
a legszebb napfény is letűnt -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Párzás idején
Muskotályos női száj:
lehelleted őszi...
» Két szív között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Rózsák
Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
» Nelli
Hát a szerelem szent lángja
Csak ily...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Hiába
Mit ér nekem: hogy elsorvadsz, elégsz,
Mit ér...
|
