|
Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó fény omol:
te megborzongsz, s férjed karjába
erősebben kapaszkodol.
Mi fűszálról fűszálra jár most,
s a végső virágokra száll,
az titkon, elmenőben, drága
fejed is megcsíkozta már.
S mi meleg éjt varrt a mezőkre,
a szál tépetten elrepült -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Kezed teszed a homlokomra,
s fürkészve nézed arcomat:
kedves szelíd asszonyszemedből
olyan mélabús fény fakad.
Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy
titok, mely arra késztetett
hajdan, hogy szabad lánykezed te
éppen az én kezembe tedd.
Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,
a legszebb napfény is letűnt -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem...
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
» Nem történik semmi kétszer
Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Memento
Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» A gyászoló nő
Feketében jár az utcán,
Feketében, gyászosan:
H...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
|
