|
Túl ifjuságomon,
Túl égő vágyimon,
Melyeknek mostohán
Keserv nyilt nyomdokán;
Túl a reményeken,
Melyekre hidegen
Éjszínű szemfedőt
Csalódás ujja szőtt;
Túl a szív életén
Nyugottan éldelém,
Mit sors s az ész adott,
Az őszi szép napot.
De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kivántam újolag
Már eltünt koromat;
Kivántam mind, amit
Ábrándos álma hitt:
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kínba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.
Hiába, hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén:
Remélni oly nehéz
A kornak alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Még látom olykor
Még látom olykor,néma éjjel,
csodás sugaras...
» Rózsák
Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek...
» Szomorúság
Szomorúság,
Szomorúság,
Puhult, szürke...
» Hazug vagy nyár
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod,...
» Az elveszett kedves
Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e,...
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahog...
» A' hideg vérű Leányka
Jó Leányka! szépen nyílnak
szép ortzádon a'...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Eső
Az eső magasról jön
és halkan fürdeti a...
» Bájviola
"Ragyogsz felém, éj csillagfátyola,
Könyűmen...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
|
