|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
» A pásztorlány
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerítet...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
|
