|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Visszajáró ifjú holtak
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Elégia a vetkőzésről
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy...
» Elpártolt liliomszál
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért...
|
