|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» A nyár szeretője
Szeretője vagyok a nyárnak
S dalolója az...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Édes Dudi Duduskám...
Édes Dudi Duduskám,
Szép Babuka Babuskám,
Alako...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Az elhagyott nő
Tévedsz, ha azt hiszed: elnyelt a távol,
és...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
|
