|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Szép a' leány
Szép a' leány, midőn szemén
Szerelmi tűz...
» Ha szeretlek...
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak...
» Boldogság És Szenvedély
Nem vagyok már, aki hajdanában,
Szirt-éleknek...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Valakinek, aki erre járt
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» A violához
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz...
|
