|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» (ismeretlen)
Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Üzenet
Nincs senkim, csak te. Csak te, aki nem...
|
