|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Szerelmesek
FIÚ
O megint
Látom őt!
Rózsikám megy...
» Sári, ne vigyorogj rajtam
Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
|
