Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Jusson egyszer még eszedben... Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
» Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Édes Dudi Duduskám... Édes Dudi Duduskám,
Szép Babuka Babuskám,
Alako...
» A reményhez Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és...
» Csak én Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Titoktartás Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Leányok Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak...
» Tudom, hogy vagy Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|