|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Alszom s szívem virraszt
Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Volt nekem egy szép csillagom...
Volt nekem egy szép csillagom,
De lehullott a...
» Szerelmi ciklus 1927–28-ból – 11.
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
|
