|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Az elválás reménye
Nem oh! csak nem hat az égig
Beteg szívem...
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Eszkimó vers
Arcomat adtam,
eldobtad.
Szememet adtam,
eldob...
» Reménytelenül
Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog...
» Álom
Álmomba', halld, szép kedvesem,
Ravatalon...
» Hogyne szeretnélek
Ha nevet egyik szem, vagy könnyektől ázik,
Szint...
|
